A vízelvezetésre használt rendszerek eltömődését értjük, ami bárhol jelentkezhet a hálózaton belül. Az elfolyást megakadályozó eltömődéseknek különböző jellegzetességeik vannak, amik gyakran eltérő duguláselhárítási módszereket és eszközöket követelnek meg. A dugulást okozhatják a rendszerbe kerülő idegen anyagok vagy fokozatosan vastagodó lerakódások, felhalmozódások is.

A dugulást okozó anyagok kémiai oldását elősegítőkére és az eltömődés fizikai módszerekkel elhárítókéra. Előbbibe sorolhatjuk a különféle géleket, granulátumokat és a legtöbb házi módszert, amikor valamilyen anyagot a lefolyóba öntünk. A fizikai eszközök pedig a makacsabb lerakódások vagy megakadt tárgyak elmozdítását, összezúzását szolgálják, ilyen eszköz például a csőgörény, de a különböző nagynyomású mosók és szivattyúk is.

A kémiai oldáson alapuló anyagok jellemző tulajdonsága, hogy erősen zsíroldó vagy maró hatásúak. A folyékony szerek sűrűbbek és nehezebbek a víznél, így akkor is eljutnak a dugulás helyére, ha vízben áll a rendszer. A dugulás helyénél megakadva kezdik meg a lerakódás oldását. Jellemzően kíméletesebbek, hiszen hatásukat csak a probléma helyén fejtik ki. Hátrányuk, hogy elakadhatnak a rendszerben: például ha a dugulás egy szifon után található, az anyagnak át kell folynia (azaz előbb fel kell töltenie) azon.

A duguláselhárítás az esetek többségében három lépésből áll. Első lépésként fel kell deríteni a dugulás jellegét és helyét. Ennek tudatában a második lépés során ki kell választani az eltömődés megszüntetésére alkalmas módszert. Hasonlóan fontos megtudni a dugulás kialakulásának okát, hogy azt a jövőben el lehessen kerülni. Nézőpont kérdése, hogy a harmadik vagy éppen a nulladik lépés, hogy a hibából tanulva milyen változtatásokat hajtunk végre annak érdekében, hogy legközelebb ne alakuljon ki a probléma.